Varázslatos Pece-parti Párizs

Nagyvárad

2018. október 13-án, szombaton Nagyváradra látogattunk el, köszönhetően a Rákóczi Szövetség október 23-ai diákutaztatási pályázatának. A korai indulás sem tudta eltántorítani a résztvevőket az utazástól.

Persze az ilyen utak elengedhetetlen kelléke és célja a tudás gyarapítása. Ebben nagy szerep jutott nekem, az idegenvezető végzettséggel is rendelkező tanárnak, s számos érdekességet osztottam meg a diákokkal a település(ek) történetét illetően. Például hogy hajdanán, a 10. században Várad megerősített hely volt, a „d” kicsinyítő képző a szóban pedig a vár kicsinységét jelenti. Azt, hogy mennyire kis méretű ez a vár, mindenki eldönthette saját maga az alapterületét megismerve, ami 150.000m².A diákok megismerkedtek többek között a Szent László-legendával, híres nagyváradi (vagy innen elszármazott) művészekkel, tudósokkal, költőkkel. Megtudták például, hogy a hagyomány szerint itt találkozott Ady Endre a nagy szerelemmel. Az EMKE kávéházban (Astoria Szálló) mutatták be a költőnek Diósy Ödönné Brüll Adélt (Lédát). A nagyváradi hagyomány szerint Ady és Léda első látásra egymásba szerettek.

11 óra körül megérkeztünk a Partium közponjtába, Nagyváradra. Partnerintézményünk, a Partiumi Keresztény Egyetem meglátogatásával kezdtük a programot, ahol személyesen a Képzőművészeti Tanszék vezetője fogadta a csoportot és kalauzolt minket körbe. (Megjegyzendő: nem véletlenül, hisz akkori iskolám fő profilja a művészeti oktatás volt.) Több első éves hallgatóval is találkoztunk. Betekintést nyerhettünk az oktatás struktúrájába, az infrastrukturális feltételekbe, illetőleg az egyetemi tanórák rendjébe: az alkalmazott- és képgrafika szakkal ismerkedtünk meg, valamint a mozgóképi laborban, a kiállító teremben és a közösségi színtérben tettünk látogatást. Felmerült egy közös projekt terve is a két intézmény között, ugyanis jövőre lesz 100 éves a Bauhaus-mozgalom. Ennek keretében egy konferencia-sorozatra invitált bennünket a tanszékvezető úr, mi pedig egy kiállítás terveit vázoltuk fel a témában.

Miután megtekintettük az egyetemet, sor került egy kis városnézésre is, amely a következő műemlékeket érintette: Szent László tér, Holdas templom, Fekete Sas szálló, Szent László templom, Városháza. Ezután átkeltünk a Sebes Körösön, megcsodáltuk a nagyváradi színházat, majd azt az épületet, ahol a Nagyváradi Napló című újság szerkesztősége dolgozott, beleértve Ady Endrét is. Végezetül kiértünk a sétálóutcára, ahol egy órás szabad programot engedélyeztünk a diákoknak kollégáimmal. Találkozási pontunknál mindenki megcsodálhatta, sőt szinte szó szerint belecsöppenhetett a nagyváradi költők világába: Ady, Juhász Gyula társai lehettünk egy fotó erejéig.

Ezután sort kerítettünk a megemlékezésre is Szacsvay Imre szobránál, aki 1849-ben a függetlenségi nyilatkozat szövegezője és aláíratója volt, valamint nagyváradi országgyűlési képviselő. Megemlékezésünket a Himnusz eléneklésével kezdtük, majd az egyik tanuló elszavalta Ady Endre Fölszállott a páva című versét. Ezután az én irányításommal két diák elhelyezte a koszorút a szobor lábánál. Majd közösen elénekeltük a Szózatot és a Székely himnuszt. Október 23-ai emlékművet sajnos nem találtunk a felfedező városnéző sétánkon, de mivel a 1848 és 49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1956-os forradalom középpontjában is a magyar autonómia megszerzése és biztosítása állt, ezért itt helyeztük el koszorúnkat. Az iskola történelem tanáraként rendkívül fontosnak tartom a büszke nemzeti öntudat kialakítását.

Miután ez megtörtént, átsétáltunk a nagyváradi várhoz, amit az elmúlt években szépen felújítottak. A falak között sétálva átélhettük a váradi kaptányok és feleségeik életét. A vár bejáratánál szintén meséltem a diákoknak. Például arról, hogy közel tíz alkalommal ostromolta az ellenség a várat, de csak két esetben sikerült bevenniük. Megtudhatták azt is a tanulók, hogy olasz építészek munkáját dicséri az ötszögű kialakítás.

Ezután visszaszálltunk a buszra és hazaindultunk. Miközben könnyes szemmel néztünk ki az autóbuszból, búcsúztunk a várostól, elszavaltuk Janus Pannonius híres-nevezetes Búcsú Váradtól című versét.

A hazavezető útra a diákok számára egy az aznapi ismeretekről szóló nagyváradi totót állítottam össze (természetesen már korábban), melyen 13+1 kérdésre kellett válaszolniuk. A nyertesek egy kis ajándékban is részesültek.

Este 7 óra körül érkeztünk haza. Mindenki élményekkel gazdagodva, jó hangulatban szállt le az autóbuszról, és ezzel búcsúztunk egymástól: „Jövőre Veled ugyanitt!”

Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget Rákóczi Szövetség!